images/lefkada-beszamolo-utleiras-eredeti-viizo-header.jpg

irány görögország!

 

Többször jártam már Görögországban, ám eleddig autós túraként főként az északi részekre esett a választás: Paralia-Katerini, Asprovalta, illetve a Chalkidiki-félsziget térségére. 2008 nyár elején Korfut szemeltük ki úticélként, és már gőzerővel ment a szervezés, egészen addig, míg a google keresője véletlenül ki nem dobott egy képet egy hihetetlen színekben pompázó, gyönyörű tengerpartról, amelyet hatalmas, függőleges sziklafal tör meg a parton.

Némi utánajárással sikerült kideríteni, hogy az a sziklafallal szegélyezett álompart nem más, mint egy általunk ismeretlen szigeten, bizonyos Lefkadán lévõ tengerpart, és ez bizony nem csak Görögország, hanem Európa egyik legszebb strandja, a Porto Katsiki. (Ugye ekkor csak 2008-at írunk - ebben az időben igen kevés információ állt még rendelkezésre eme görög szigetről: nem volt még Lefkadának magyar nyelvű honlapja, Facebook oldala sem akadt, a fórumok is csendesek voltak.)

Ekkor indult el bennünk valami, elkezdtük nézegetni a szigetet a netes térképeken, képeket kerestünk, számolgattunk, Korfuhoz képest nincs is olyan messze... néhány további kép alapján, amit a google kidobott, végképp menthetetlenek voltunk, nekünk ez a sziget kell... tőlünk ugyan 1500 km, nincs közel, de Korfu is lenne vagy 1300-ra, ráadásul itt mivel a szigetet egy híd köti össze a szárazfölddel, kompozni sem kell. A tervben szereplő kezdeti 7 éjszakát feltoltuk 12-re, és elkezdtünk apartmanokat keresni a neten - főként a sziget közepén fekvő Nidri környéke volt a kiszemelt célpont. Sajnos több tucatnyi ajánlat kérése után is elsősorban nemleges válaszok érkeztek az apartmanoktól, miszerint megteltek, nincs hely, teljes a telítettség. Sebaj, gondoltuk ekkor - nekivágunk és ott keresünk szállást, bár kifejezetten eltanácsoltak ettől - mondván a dübörgő csúcsszezonban, a legnagyobb görög ünnepkor (augusztus 16-tól 25-ig) nagyon kicsi az esély a szabad helyre. Magyar utazási irodáktól is kértünk ajánlatot (összesen talán ha 3 van, aki szervez ide utakat), de ezeknél sajnos teljesen eltérő turnusváltások vannak, mint ahogy a szabadságunk szólt, és csak fix 7 vagy 14 éjszakáról lehetett volna csak szó, így nem akartunk rajtuk keresztül foglalni.

 

az utazás napja

Nagy sokára, nem kevés várakozás után végre elérkezett a várva várt nap, és elindultunk. Ismerős határok, ismerős útvonal Thesszaloniki-ig, de meg kellett állapítsuk, hogy még mindig elég hosszú és fárasztó az idevezető túra. Egyetlen incidens történt csupán, mégpedig a második macedón díjfizető kapunál nem volt elég az átadott 2 euro (már ez is jóval magasabb volt mint a fizetendő összeg, visszafelé érdekes módon elég volt 1 euro is arra a szakaszra..), és rendőrt akart hívni a díjszedő, ha nem adunk neki még egy eurót. Macedónia országimidzs felsőfokon... A határokon átkelés egyébként 5-10 perc volt, szerencsésnek mondhattuk magunkat - sehol semmi fennakadás, a macedón kellemetlenséget leszámítva minden szuper. Szalonikinél gyors térképezés, hogy merre tovább, és mivel sokáig pálya volt a térkép szerint az úticél felé, úgy döntöttünk, Greneva felé megyünk tovább, arra szeljük át az országot.

A legnagyobb hibát itt követtük el, ugyanis arra nem számítottunk, hogy a pálya utáni, a térképen pár tucat km-nek tünő szakasz lesz a legnehezebb! 3 órán keresztül bolyongtunk fáradtan, a hajnali vaksötétben olyan magasságokban, olyan emelkedőkön, visszafordítókon, hajtűkanyarokban, amikkel még soha nem találkoztunk. Mivel a benzinünk is fogytán volt már, kezdett kifejezetten izgalmassá válni a menet, és bizony fogalommá vált a "mikor érünk már Ioanninába" sóhaj... (még egy tehénnek is sikerült megkergetnie bennünket hajnal kettőkor az egyik hegyi szakaszon, de ez külön sztori :-) ) A jó hír, hogy Te már nem fogsz ezzel a szakasszal találkozni, mivel azóta az A2 autópálya szerencsére elkészült. 

Mikor már azt hittük, hogy sosem érnek véget a kegyetlen hegyi szerpentinek, és a kifogyó benzin okán hamarosan tolhatjuk az autót, egyszer csak Ioanninába értünk - és itt meg is pihentünk reggelig, igencsak ránk fért.

Reggel némileg kipihenve folytattuk az utunkat, át a tenger alatti alagúton (melynek a közhiedelemmel ellentétben nincs üvegből a fala :-) ) és rövidesen megpillantottuk a szigetet. Hihetetlen érzés volt átmenni a felvonható hídon (a lelkünket is kirázta a fémhídon az a néhány méter :)), és délnek venni az irányt Lefkadavároson keresztül. Rövidesen Nidribe értünk, ahol elkezdtük a szálláskerest. Már az első próbálkozásunk is sikerrel járt, de olyan árat mondott a görög fickó, hogy udvariasan megköszöntük és tovább is álltunk. Több apartmanba is bementünk, de ahol volt hely, ott mindenhol a netes árak többszörösét említették. Érdekes módon amikor kiderült, hogy nem olaszok vagyunk, a kívánt periódust tekintve 100-150 euróval egyből csökkent a tarifa, de még azok sem voltak reális árakként értelmezhetőek. Nidriből emiatt kissé ki is ábrándultunk, hiszen teljesen az jött le, hogy rettenetesen zsúfolt, és látszólag rendesen megy a szabad rablás.

 

szálláshely: vassiliki

Új terv: irány dél, irány Vassiliki. Közben megbeszéltük, hogy ha a tengerparti városkákban továbbra is irreális árakon lenne csak hely, keresünk egy a sziget belső részén lévő apartmant (tucatjával emelkednek a főút mellett), úgyis autóval megyünk a beach-ekre. Szerencsére erre később nem volt szükség, ugyanis Vassilikiben szinte elsőre szerencsével jártunk, mégpedig nagyon reális áron, nagyon jó helyen, teljesen korrekt stúdiót kaptunk. Kipakoltunk, és kis pihi után irány Vassiliki strandja.

A városka partszakasza egy több száz méter hosszú strandrész, aprókavicsos és tiszta, emberek mérsékelten vannak - szokásos görög városi strand, semmi extra. És persze ne feledjük, hogy nem is ezért a beachért jöttünk, de első nap kiválóan felfrissített.

 

Vassiliki

 


porto katsiki, és a sziget déli része

Másnap délelőtt, első manőverként mi is lehetett volna az úticél, mint a korábban már tucatnyi, netes képen látott Porto Katsiki. Hihetetlen érzés volt élőben is látni, és megtapasztalni azt a monumentalitást és szépséget, mi ott várj a nyaralót. Boldog mosollyal sétáltunk le a lépcsõn, és csobbantunk bele azokba a legendás színű habokba. Szinte még akkor sem hittük el hogy ott vagyunk, mikor már bent úszkáltunk a fehér, és a világoskék szinte minden árnyalatában játszó tengerben.

Első találkozásunk Porto Katsikivel:

 Porto Katsiki

Porto Katsiki Lefkada

Porto Katsiki 

Porto Katsiki

Porto Katsiki

 

Még aznap délután meglátogattuk Lefkada másik jelképét, a sziget legdélebbi pontján lévő világítótornyot. Az újonnan aszfaltozott út valóban kiváló odáig, és az élmény sem mindennapi, ami ott vár.


A világítótorony, és a sziget déli része:

 Cape Doukato

 Cape Doukato

Cape Doukato
Cape Doukato

 

a lefkadai beachek

 

Lefkadai tartózkodásunk alatt minden nap más és más strandot látogattunk meg (persze Porto Katsikihez, Kathismához és Kavalikeftához többször is lementünk :)), szélesvásznú élmény egytől-egyig minden nyugati parti part a szigeten.

Kathisma nagyon nagy meglepetés volt a sokszor két-három méteres hullámaival, gyönyörű színeivel, nagyon szerettem, viszont itt találkoztunk a legtöbb turistával, és délután kettőkor alig lehet kimenni kocsival a partról, akkora a torlódás.

 

Kathisma beach:

 Kathisma beach

 Kathisma

Kathisma

Kathisma

Kathisma


Kavalikefta beach (Kalamitsinél) a titkos kedvencem, hatalmas sziklák a türkiz vízben, bizonyos időszakokban kétméteres hullámok, óriási élmény. Kissé körülményes az odajutás a néhol szűkre szabott utakon (mondjuk ezt mindegyik beach-hez lehetne írni), de abszolút kihagyhatatlan.

 

Kavalikefta:

 

Kavalikefta

 Kavalikefta

 

Kavalikefta

Kavalikefta

Kavalikefta

Kavalikefta

Kavalikefta

 

Talán a Gialos beach tetszett a legkevésbé, bár a tenger kristálytiszta, de mindenfelé 30-40 centis kövek, emiatt körülményes a bejutás, ráadásul pont itt mélyült talán legkésőbb.

Gialos:

 

Gialos beach

 

Egremniért meg kell szenvedni rendesen, meredek a kocsiút is, hát még az a néhány száz lépcsõ, a végén azzal a bizonyos összetákolt falépcsõvel... De a part mindenért kárpótol, gyönyörű ez a rész, méltán híres messze földön.

Egremni:

 

Egremni beach 

 Egremni

Egremni

Egremni


Porto Katsiki önmagáért beszél, nem ragozom, leírhatatlan, főként az első pillantások rá - meg kell nézni, át kell élni.

Porto Katsiki sokadjára:

 

 Porto Katsiki

 Porto Katsiki

 Porto Katsiki

 

Porto Katsiki

Porto Katsiki

Porto Katsiki

 

Aghiofili kis méretű, ám hangulatos beach, Vassiliki kikötőjétől pár perces hajóútra. Néhány euróért visz oda és vissza a vízitaxi, így érdemes elmenni egyszer, a fehérből halványkékbe / zöldbe áttűnő a tenger itt is igen látványos.

Aghiofili:

 

Aghiofili

Aghiofili

 

Agiofili beach


A szigeten minden strand más és más, szinte nincs is két egyforma: mindegyikért lehet rajongani. A tenger színe a nyugati parton szinte percenként változik, nincs két egyforma pillanata, hol zöldesebb, hol kékebb, hol világosabb, hol sötétebb, egyszerűen gyönyörű.

Fürdőcipőt csak a nyaralás vége felé húztam, mivel a part a legtöbb helyen kavicsokkal / aprókavicsokkal borított - de akkor is csak néhány alkalommal volt a lábamon, nem volt rá szükség. Ami viszont szinte nélkülözhetetlen, az a kellően árnyékoló fejfedő (vettem is Vassilikben egy hawai-virágmintásat 8)), ugyanis tényleg nincs természetes árnyék a beach-ek többségén. A természetesen kötelező napernyő, valamint a magas faktorszámú naptej mellett mindenképp kell ez is, ha el akarja valaki kerülni a napszúrást. Búvárkodásra sajnos nem nagyon volt idő, pedig vittem magammal mindenhová pipát és szemüveget, de a strandok élvezete teljesen lekötött -legalább marad valami a következő alkalomra is. :)

 

Kavalikefta

 

A beach-ekre vezető utak döntő többsége igencsak keskeny, ráadásul sokszor többméteres szakadékok tátonganak pár centire az úttól. Mivel kétirányú a forgalom a jobbára egy sávos, néha mély tankcsapdákkal borított úton, a szembejövők találkozásakor nagyon észnél kell lenni, nekem is beőszült néhány hajszálam ilyen esetekkor. Szerencsére ennek ellenére balesetet vagy komoly veszélyhelyzetet nem láttunk, mindenki igyekezett óvatosan közlekedni és vigyázni a másikra.

 

Lefkada

Pefkoulia


lefkadás élmények

A szálláshelyen, Vassilikin nem töltöttünk sok időt (igazából csak az estéket), de nagyon hangulatos kis településnek ismertük meg, és nagyon nem bántuk meg, hogy nem találtunk Nidriben szállást. Helyes kis tavernáiban, éttermeiben finomságok sora, bárjaiban finomabbnál finomabb koktélok, míg a hátunk mögött a hajók ringatóznak. Igazán kellemes hely.

 

Vassiliki

 Vasiliki

Vasiliki


Az árak terén 2008-ban érezhetően drágább volt szinte minden, mint a szárazföldi településeken - az átlag a másfélszeres szorzó volt. A nyüzsgés a településeken hosszan kitart, Vassiliki is csupán éjfél körül csendesedett el - ahhoz képest, hogy álmos kis településként jellemezték korábban néhányan, augusztusban messze nem az. 

Nidriben csupán egyetlen estét töltöttünk el, vacsoráztunk, és megnéztük az itteni nyüzsit. Este hangulatos a tengerparti sétány, a tavernák sora, szép a szemközti kis szigeten lévő kivilágított templom, egyszóval lüktet az élet.

Lefkadát egyébként teljesen megszállták az olaszok, mindenhol ott voltak. Hangosak, türelmetlenek, nem lopták be magukat a szívünkbe. Az olaszokon kívül rengeteg volt a görög nyaraló, ezeken nemzeteken kívül elvétve láttunk csak egy-két németet vagy angolt - másokkal nem igazán találkoztunk.

Aminek külön örültünk, hogy 2008-ban a sziget szinte teljesen magyarmentes övezetnek bizonyult, egészen más mint az északi, szárazföldi részeken. Magyar szót először csak az utolsó napokban, Nidriben hallottunk, néhány hazánkfia sétált este a főutcán. Néhány nappal később Porto Katsikin telepedett mellénk néhány magyar fiatal, majd elutazásunk előtt néhány szót váltottunk egy kedves fiatal párral, akik ugyanabban az apartmanban szálltak meg, ahol mi is. Kiderült, ők néhány nap lefkadai tartózkodás után kompoznak is tovább Kefalóniára, majd onnan később át Zakynthosra - azért ez nem semmi túra.

 

végszó

A szigeten eltöltött csodálatos 12 nap sajnos messze nem volt elég a sziget teljesen megismeréséhez, pedig látnivalókból alaposan felkészülve indultunk, és minden nap több helyet is igyekeztünk feltérképezni. Lefkada annyira magával ragadott bennünket, hogy már a hazaúton a visszatérésen gondolkoztunk :)

Előtte nem hittük, hogy létezik olyan tengerszín, léteznek olyan sziklafalak, amit a képeken láttunk, pedig a valóságban még csodálatosabb, még elragadóbb, még nagyobb az élmény, ami maga Lefkada - át kell élni újra és újra!

 

Lefkada

 

 

©2008-2015 viizo | viizo.trance@gmail.com | Minden Jog Fenntartva.

Az itt található képtartalom és szöveg egyéb oldalakon történő felhasználásához, közléséhez az író feltétlen írásbeli hozzájárulása szükséges! 

Szállássegéd - apartmanok, studiók

Meglehetősen sok kérdés érkezik e-mailben, hogy hol célszerű megszállni egy-egy nyaralóhelyen, mik szólnak egy-egy szálláshely mellett vagy akár ellen. Néhány mondatos gyorstalpalók, szigorúan szálláshelyek szempontjából.

Kefalonia
Lefkada
Santorini
Thassos
Nyugat-Kréta
Kelet-Kréta

Társoldalak

Kréta sziget, Görögország
Kefalónia strandok, látnivalók
Karpathos, Görögország
Lefkada, Görögország
Parga, Görögország
Az itt található kép- és szövegtartalom a szerző tulajdona. Saját utazási céljaidra bármikor tetszőlegesen felhasználhatod, kinyomtathatod, közösségi oldalakon az útleírások linkjét szabadon megoszthatod - hiszen az írás Neked készült. ;-)

Azonban az útleírásból szöveget kimásolni, plagizálni, saját írásként feltünteni, a szöveggel, képekkel engedély nélkül reklámozni, a képekről a vízjelet eltávolítani írásbeli engedély nélkül nem megengedett.  Egyéb weboldalakon, nyomtatott sajtóban történő szöveg- és képfelhasználáshoz, közléshez a szerző feltétlen írásbeli hozzájárulása szükséges.