images/kelet-kreta-beszamolo-leiras-strandok-latnivalok-viizo.jpg

Kréta Reborn


Krétán kalandozva a sziget nem kevesebbet hitetett el velünk, miszerint a legnagyobb görög sziget az egyik leghangulatosabb, leglátványosabb földdarab egész Földközi-tenger szerte - a természeti szépségek és az autentikus mediterrán hangulatok hódolóinak valóságos mekkája. Nehéz feladat egy ilyen hatásos élménycsokrot felülmúlni, így 2013-ban is főként olyan helyeket igyekeztünk kiszemelni, amelyekkel legalább legalább alulról súrolnánk az elmúlt évek igen magasra helyezett léceit.

A szokásos, utánaolvasás-videónézegetés kombók azonban alaposan feladták a leckét: bár a földrajzi nevek felsorolásától most inkább eltekintenék, némelyik híres, vagy legalábbis köztudatban jól csengő nevű helytől igencsak elment a kedvünk. Persze olyan is akadt, amihez épp ellenkezőleg, nagyon is megjött - de erről majd talán néhány év múlva... :)

Az utazás tervezgetését már év elején, bőven időben elkezdtük, ám az út időpontjával különböző elfoglaltságok miatt igencsak sakkoznunk kellett - olyannyira, hogy már hajszálnyira voltunk attól, hogy lemondunk az európai célpontokról. Sajnos ez nem villanyozott fel túlságosan, mert bár régebben vonzottak volna délebbi úticélok is, látványban, hangulatban, lehetőségekben ezek nem játszanak egy ligában egy karakteres, mediterrán szigettel. Végül apró szerencsével ugyan, de mégsem kényszerültünk át más kontinensre, sőt sikerült elcsípnünk az idei nyárutó egyik legjobb időszakát. 

Nem is szőném tovább a szót: a hosszas megelőző tervezgetésnek végül egy vége lett, ahová a számtalan nagyszerű dolog miatt a térképen mindig vissza-visszakalandozott a tekintetünk: Kréta.

Sosem dupláztunk korábban úticélt, viszont még a sziget nyugati részén is maradt fehér folt, nem hogy keleten. Utóbbi régió viszonylagos ismeretlensége nagyon mozgatta a fantáziám, ám a nyugati régió tavaly olyannyira osztatlan sikert aratott, hogy mégis majdnem ott kötöttünk ki ismét. Az ismeretlenség végül mégis csábítóbbnak bizonyult a már ismert csodákkal szemben, tudván persze, hogy a keleti rész sem éppen a 'futottak még' kategória. 

A sziget fővárosának, Heraklionnak közelében fekvő északi üdülőtelepüléseket szándékosan elkerülve délre foglaltunk szállást: Kréta, és egyben Európa legdélebbi városától, Ierapetrától keletre eső nyugodt kis falvak egyikébe. Tudtuk, hogy ez a vidék teljesen eltérő karakterű, mint amilyenhez tavaly Rethymno személyében szerencsénk volt, így nem is értek nagy meglepetések. 

Az utazás napja mint szinte mindig, ezúttal is igen nehezen akart eljönni - vajon miért van az, hogy hasonló jellegű várakozásokkor mintha sokkal lassabban peregnének a napok? :)

De végül bármennyire is lelassult az idő, kérlelhetetlenül elérkezett a nap - borús, esős idő búcsúztatott itthon bennünket. Ennek fényében kifejezetten jól esett, ahogyan a repülőn ülve lassan magunk mögött hagytuk a zord esőfelhőket, és néhány száz kilométerrel délebben már nyoma sem volt az összefüggő fehér takarónak - nem is beszélve az Égei-tenger felett uralkodó szikrázó napsütésről.

A felszállás után két órával dobban igazán nagyot a szív, amikor Santorini felett elrepülve felbukkannak a sziget immár ismerős, párába vesző hegyvonulatai. Nemsokára ismét Kréta földjét tapossuk, szívjuk magunkba az andalító tenger és fenyőillatot, melyet megfűszerez a vad táj látványa - és az a bizonyos sokat emlegetett, leírhatatlan hangulat. Mintha egy rég látott, szívének oly kedves ismerőshöz látogatna el az ember.

A repülő lassan ráfordul az ívre, elrepül Malia és Hersonissos felett, hogy a tengerhez közeledve egyszer csak landoljon Heraklion viszonylag kicsi, ám forgalmas repterén. 

Az előző útleírást, ha nem koptak meg az emlékeim, úgy fejeztem be, hogy Kréta visszavár - én pedig csendesen elmorzsolok egy örömkönnyet, visszatértem!

 

Kréta útleírás, beszámoló

 

Irány a másik oldal

 

A sziget kiváló idővel fogad: simogató napfény, lágy tengeri szellő és kellemes meleg. Erre vártunk, ez kell nekünk! Ha nyaraltál már valaha mediterrán országban, Te is ismered az érzést, hogy ez teljesen más, mint a hazai meleg - hiába mutat a hőmérő itthon is 30 fokot, kint is 30 fokot, egyszerűen ég és föld a különbség a kettő között.

Sokat elmond, hogy a repülő utasainak döntő többsége mely városokba utazik - néha kíváncsi lennék, saját döntés-e, netán az utazási irodában az volt a lasztminit', esetleg máshová hosszú az a két órás transzfer. Nos eme nyaralók ha autentikus krétai dolgokat nem is, nyaralókra szabott pubot láthatnak majd bőven, 'english breakfast' kiírásokkal gazdagon. Fél füllel elcsíptem néha azért egy-egy Rethymnot vagy más, ínyencebb végállomást is, bevallom annak hallatán már picit örültem. :)

A csomagok felvételét követően máris keletre tartunk a jó minőségű, széles főúton, hogy bő két órás kanyargás után a szállásunkra érkezzünk. Bár ekkor már késő délután van, a szálloda saját tengeröblében irány a hűsítő víz: egyszerűen nem lehet kihagyni a Líbiai-tenger csábítását. 

A bérautó másnap reggelre meg is érkezett, és végre elindulhattunk felfedezni a Kréta keleti részét. Az idei év picit több hegyekben túrázást, és egy csipettel kevesebb strandlátogatást hozott, de remélem azért nem hagyjátok abba itt az olvasást. :) 
Az infók természetesen ismét szigorúan szubjektívek: nyilván másként látja egy hotelből csak a legközelebbi ajándékboltig, vagy max egy knosszoszi fakultatív erejéig kimozduló nyaraló Krétát, és másként aki megpróbál egy picit élni a lehetőségével, ha már eljuthatott ide. Nincs más hátra, csapjunk bele! 

 

Ierapetra

 

A szállásunkhoz legközelebb eső nagyobb város Ierapetra volt, így érthető, ha vele kezdem. A település a legdélebben fekvő európai település, kontinens szerte itt a legmagasabb a napsütéses órák száma -  talán ezért is erősen mezőgazdasági központ. Ezt bizony le sem tagadhatná, ugyanis a környező hegyek lankáin (főként Gra Ligia felé, a várostól nyugatra) meglehetősen sok üvegház és fóliasátor található. A város utcáin sétálgatva ez viszont abszolút nem tűnik fel, erről egyedül az átlagnál több pickup felbukkanásából lehet némi sejtésed.

 

 Ierapetra, Kréta

  

Ierapetra nem túl jellegzetes, inkább átlagosnak mondható kisváros, bárokkal, kávézókkal, szupermarketekkel. Az egyik legfrekventáltabb helynek a kikötő környéke számít, ahol tavernasoros-ajándékboltos sétálóutca húzódik. Kevés említésre méltó történelmi emléke közül a két legfontosabb a velenceiek által épített erőd (Kales), és a ház, melyben Napóleon anno megszállt egy éjszakát. A Kales-t el sem lehet téveszteni, mivel a kikötő végében fekszik - és ha megvan az erőd, akkor a szinte szomszédban található, nem messze nyíló kis utcában álló Napóleon háza sem lesz kihívás. Már persze csak akkor, ha tudod, hogy mit is keress: mi először elmentünk mellette, szimplán mert nincs kiírva rá, hogy ez bizony ama híres, mindennemű díszítéstől mentes, kockaforma ház. Távolabb a főutcán ugyan árulkodik egy felirat, hogy valahol a közelben van - ám mivel bőven akad régies hatású épület a környéken, ha valaki nem tudja hogy is néz ki a ház, a végén még rossz épületet vél Napóleon szállásaként felfedezni. :)

 

 Ierapetra, Dél-Kréta

 

A város ezen pontján található a néhány utcából álló, csendes óváros, hangulatos utcaképekkel és rendben tartott, pálmafás terekkel - érdemes lehet elnézelődni egy kicsit erre, akár éjszaka is.


A tengerparti sétálóutcán érdekes tapasztalatokat szereztünk: amellett, hogy állandóan orosznak néztek bennünket, meglepően vettük tudomásul, hogy több ajándékbolt is tele van orosz alkalmazottakkal. Míg a tavernások aránylag mérsékelten, az említett üzletek alkalmazottai sok esetben kifejezetten tolakodóan próbáltak vásárlásra bírni. Jelzem még mindig nem tolerálom az ilyet, úgyhogy az év üzletét bizony nem velünk kötötték. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a kérdésre, miszerint honnan jöttünk, a Hungary választ adva némi gondolkodás után mindenkinek volt egy nagyon jó barátja Budapestről. Ezt már megszoktuk Mallorca óta - hihetetlen, de ott is pont minden behívóembernek volt egy kedves barátja a fővárosunkból. =)

 

Ierapetra

 

Aki Ierapetrában nem eredeti görögnek mondott szuvenírt vagy egy kellemes vacsora ígéretét kívánja eladni, az egészen biztosan Chrissi szigetére szóló ajánlatokkal fog bombázni. A városban szinte minden sarkon figyelemfelkeltő táblák hirdetik az áthajózást a szigetre, de olyan szinten, hogy még néhány szupermarketekben is kapni jegyet. Nekünk kapóra jött, mivel Chrissi nagy szerepet játszott benne, hogy Kelet-Kréta legyen végül az úticél.

A városnak több, egymáshoz megszólalásig hasonlító strandja is van: közös jellemzőjük, hogy mindenhol ugyanaz a sötét, feketés-szürkés aprókavics fedi a partot, néhol sziklákkal tarkítva. Mivel ez a tengerrész nem túl megnyerő külsejű, az ierapetrai strandokon többségében a helyi szállodák és apartmanok vendégei fürdenek - viszont a víz minőségével errefelé sincs gond, és a part közelében apróbb halak is úszkálnak.    

 

Myrtos - Lazuljunk le


Ierapetrából negyed órás autózással érhető el nyugati irányban ez a hangulatos, jófajta dél-krétai életérzést sugalló aprócska település. Ahogy beérsz a faluba, felejtsd el a rohanást, és kapcsolj át myrtosi üzemmódba: az élet itt olyannyira kényelmes tempóban zajlik, hogy még emberekkel is jobbára csak a part közelében futhatsz össze.

 

Myrtos

 

A települést a főút elkerüli, így virágos, zöldellő növényekkel tarkított utcáin a forgalom is minimális. A házak aljában néhány ajándékbolt és szupermarket, a tengerparti sétányon finom falatokat ígérő tavernák és néhány bár várja a látogatókat. Én Myrtost egyszerűen csak kelet Chora Sfakionjának nevezem, mivel bőven akad hasonlóság a két település között - a legfőbb, hogy mindkettőt igencsak megkedveltem.

 


Myrtos, Kréta
 

Myrtos

 

Myrtos, Kelet-Kréta

 

Myrtos saját strandja aránylag hosszú, a tenger partján fekvő tavernáktól egészen a hegyekig terjedő, néhány száz méteres partszakasz. Zsúfoltság? Az itt teljességgel ismeretlen fogalom, még a bérelhető napernyőknél is rengeteg a hely - nem is beszélve arról, ha valaki inkább elvonul és felüti a napernyőjét valahol a széles fövenyen.

A part puha (és a napon igencsak felforrósodó) homokkal borított, ám ezt a víz felé közeledve egy szakaszon kavicsos, aprókavicsos rész váltja fel. A tenger vize tiszta, az élővilágot errefelé a homokfodros aljzaton keresgélő kisebb halak jelentik.

 

Myrtos beach, Kréta

 

 

Koutsunari, Ferma, Agia Fotia, Achlia - A csend övezete

 

Ierapetrától keletre több aprócska üdülőfalu húzódik, a keletre tartó főút iránya mentén felfűzve. Ebben a térségben sokkal kevesebb az üvegház: szinte már csak mutatóban bukkan fel egy-egy, hogy azért mégse feledkezz meg róluk teljesen. Mivel a szállásunk az egyik ilyen kis délkeleti településen volt, így viszonylag sok időt volt szerencsénk eltölteni ezen a környéken. A nyugalom apró szigetei ezek a falvak: az ébresztőt minden reggel a környékbeli házak udvarain éldegélő kakasok kukorékolása biztosítja, és itt minden bizonnyal ez a nap leghangosabb csendháborítása. A diszkó szóra itt valószínűleg csak a turisták kapnák fel a fejüket, mivel nagy eséllyel a helybeliek még a jelentését sem értik. :)

Másrészt viszont nem csupán hangos zenebona nincs itt, de néhány tavernán, szupermarketen, és természetesen a tengerparton kívül más sem: ide elsősorban akkor gyere, ha nyaralásodon főként pihenni szeretnél.

 

Kelet-Kréta

 

A legbarátságosabb görögökkel ebben az évben ezen a részen találkoztunk - és most ide kívánkozik egy kiragadott, rövid történet.

Egyik nap késő délután már hazafelé autóztunk valamelyik strandról, amikor félúton beugrottunk Koutsunari egyik szupermarketjébe, valami filléres apróságért. Sosem jártunk ott korábban, így picit meg is lepődtünk: egészen korrekt az árukészlet, és pofás dolgokat is lehet kapni, meglehetősen jó árban. Miután megtaláltuk amit kerestünk, pár percet még nézelődtünk - amikor is az eladó, egy középkorú, bajszos görög, aki addig ráérősen az ajtóban beszélgetett egy ismerősével, odajött hozzánk és hozott egy kis tálkán egy-egy fürt mézédes szőlőt. Örömmel fogadtuk a kedves gesztust, beszélgettünk is egy keveset az úrral. Közben vettünk még 1-2 kisebb dolgot, mire fizetés előtt az egyik, kb. két Euro értékű terméket fogta és mosolyogva ideadta: fogadjuk el, ajándék.

Neki talán apró dolog volt, de számunkra sokat jelentett: álmomban nem gondoltam volna, hogy a nap egyik legkellemesebb élménye egy szupermarketben dolgozó görög kedvessége lesz. 


Koutsunari


Koutsunari az első nagyobb település Ierapetráról keletre - a házai nem közvetlenül a tengerpartra, hanem az itt húzódó hegyek lankáira épültek. Van ugyan néhány szálloda és apartman a tengerparton, illetve tavernák a főút mellett, de ezek eléggé elszórva találhatóak egymástól. A tengerparton több kisebb-nagyobb, tiszta vizű öbölben van lehetőség a fürdésre, ezek fövenye szürkés aprókaviccsal borított.

 

Ferma



A főút mellett húzódó falucskában két-három szupermarketen, és néhány tavernán kívül nincs más, csupán a nyugalom és béke érzése. Strandjainak vize tiszta, és Koutsunarihoz hasonlóan szintén sóderszerű, szürke aprókavicsokkal borított a part.

 

Ferma

 

Ferma, Kréta

 

Ferma

 

Ferma, Kréta

 

Agia Fotia

 

Az aprócska település szinte azonnal Ferma után következik. Az előző településeknél jóval látványosabb helyen, egy fenyvesekkel tarkított völgyben fekszik, ahová elég rossz minőségű, ráadásul meredek és keskeny betonút visz le. Bár a település apró, tavernák és bárok a part közelében természetesen itt is vannak. A völgy két oldaláról festői kilátás nyílik a település tengerpartjára, ami magasan a legjobb és leglátványosabb a környékbeli beachek közül. A víz kristálytiszta, a part homokkal és aprókaviccsal borított. Ha a környéken jársz, legalább egy frappéra gyere le!

 

Agia Fotia

 

Agia Fotia

 

Agia Fotia

 

Agia Fotia



Talán a következő település, Achlia partja az, ami a közeli strandok között megközelíti szépségben Agia Fotia strandját: a víz itt is makulátlanul tiszta, egyedül az öböl mérete kisebb, és kevésbé magas sziklafalak ölelik körbe.

 

Achlia



  

Makrygialos, Analipsi

 

Elhagyva az aprócska, nyugodt falvakat, a délkeleti rész utolsó nagyobb településpárosa jön, a Makrygialos - Analipsi duó. Szinte teljesen egybeépültek, nekem például szinte mindig elkerülte a figyelmem, hogy hol van vége az egyiknek, és hol kezdődik a másik. Több étterem, több bolt, kevesebb görög életérzés. Mondom ezt azért, mert egyedüliként a kelet-krétai települések közül csupán Analipsivel nem voltam teljesen kibékülve: egyik nap hiába szerettünk volna itt egy egyszerű és gyorsan elkészíthető pitagyros-t elfogyasztani, egyszerűen NEM találtunk olyan éttermet a főút mentén, ahol ezt az eleddig végtelenül egyszerűnek gondolt műveletet meg tudtuk volna oldani. No nem azért, mert autentikus krétai ételekkel volt megtömve az étlap, és a jó öreg gyrost kiszorították a specialitások, hanem mert szinte csak pizza, ham, és olasz tésztaételek alkották mindenhol a kínálat gerincét.

Egy másik alkalommal Analipsin átutazva betértünk néhány boltba, de  a legtöbb helyen az első ránézésre 1987-ből visszamaradt képeslapokon, és a szintén néhány évet megcsúszott, giccsparádés holmikon kívül más nem tartottak.

Makrygialos kisebb, kellemesebb, barátságosabb mint a szomszédja, és nem utolsó sorban a fotókon is jobban mutat. :)

 

Makrygialos, Kréta
 

 

A két település határán húzódik a családbarát, több száz méter széles fő strand: lassan mélyülő aranyhomokos part, tiszta víz jellemzi. Mellette jobbról-balról kisebb, ám szintén homokkal borított öblök sorakoznak, bérelhető napernyőkkel.

 

Kalo Nero, Kapsa kolostor, Dragon's Cave beach


A fent említett ikertelepüléseken túlmenvén a már eleddig is igen szerény turistaforgalom még inkább megcsappan. A délen húzódó főút itt északra kanyarodik, így a keletre leágazó mellékútra kis túlzással szökőévente merészkedik nyaraló. Valószínűleg kevesen tudják, hogy ínyenceknek a sziget errefelé is tartogat néhány kellemes meglepetést: a tengerpart mentén vezető út mellett több, sznorkelezésre is kiváló sziklaöböl található. Csak annyi a dolgod, hogy félreállsz az aszfaltról, és irány a víz.

Néhány ilyen, viszonylag könnyen megközelíthető szakasz közvetlenül Kalo Nero minitelepülése mellett terül el - tiszta vizű, köves aljzatú öblök, könnyűbúvárkodásra kívánni sem lehet jobbat.

 

 Kalo Nero

  


Ha érdekel a történelem, esetleg kedveled a különleges épületeket, még néhány kilométert továbbmenve a 13. században alapított Kapsa kolostort látogathatod meg. A kolostor a környező hegyek sziklafalába oldalába épült, közvetlenül mellette látványos szurdok vágja ketté a tájat.

 

 Kapsa kolostor, Kréta



Ha csak a strandolás a cél, akkor a környék legjobb tengerpartjáért el sem kell elmenned Kalo Neroig. A település előtt néhány száz méterrel, az avatatlan szemek elől kissé elbújva található a Dragon's Cave beach, vagy ahogyan a helybeliek nevezik, Ammoudi.

 

Dragon's Cave beach

 

A lassan mélyülő, közepes méretű öböl fövenye finom szemcséjű homok, és az üvegszerűen átlátszó, zöldeskék vizének tisztaságát még a hullámzás sem kavarja fel jelentősen. A legszebb, hogy szinte teljesen néptelen - mivel megtalálni sem egyszerű, így csak ritkán sétál le ide egy-egy kalandvágyóbb csapat. Napernyőt célszerű magaddal vinni, mivel természetes árnyék az bizony nincs. 

 

 Kréta, Dragon's cave

  

A part egyik oldala szabályos félkörben elrendezett sziklák sorából áll, melyeken megtörnek a hulllámok - helyes kis privát lagúnád lehet itt. Máshol egy ilyen kellemes strandon egymást taposnák az emberek - de itt csak Te vagy, és a tenger!

 

Dragon's cave, Kréta

 

Bramiana víztározó, Kalamafka, Két-tenger kilátó


Ha nem csak a strandon szereted süttetni a hasad, a kacskaringós délkelet-krétai utakon elkalandozhatsz a szárazföld belsejébe is. Ierapetrából aránylag egyszerű, és néhány órás program Kalamafka falu környékének meglátogatása. Ez kezdetnek mindjárt olyannyira faék egyszerűségűnek bizonyult számunkra is, hogy Ierapetrában tettünk néhány, előre nem várt városlátogató kört - a helyi közlekedésirányítás a lefordulást jelző táblát ugyanis nem a kereszteződés előtt, hanem már javában az általunk keresett út belsejében helyezte el. Elmentük mellette kétszer, mire valahogy benézve az utcába kiszúrtam. Frappáns megoldás, így legalább a helyismeret nélküli autósok jobban megismerik Ierapetra külvárosi részét. =) 


Ha egyszer már rátaláltál a helyes útra, onnan viszont már esélytelen eltévedni, komolyabb leágazások nélkül vezet az út a szárazföld belsejébe. Az első, közelebbi látványosság a Bramiana víztározó, egy mesterségesen felduzzasztott tó a dombok között. Zöld színű vize érdekes látvány, a fényképeken rendszeresen tengernek nézik.

 

 Bramiana


 

A víztározó megtekintését egy hosszabb kanyargás követi a hegyekben, majd egyszer csak váratlanul befutsz Kalamafka falucskájába. A legfőbb látnivaló itt a magas lépcsősoron megközelíthető, sziklafalra épült kápolna, ahonnan idilli kilátás nyílik a környékre.

 

Kalamafka, Kréta



Ha már idáig elkanyarogtál délről, ne fordulj vissza: menj még tovább néhány kilométert, hogy egyszerre pillanthass rá a Krétai és a Líbiai-tengerre. A sziget egyik legkeskenyebb pontjára értél: a kilátóban megszusszanva csak a fejed kell fordítsd, hogy egyik tenger helyett a másikat csodáld.

 

Két tenger kilátó

 

Agios Ioannis, Milonas vízesés

 

Egy másik érdekes, hegyekbe vezető útvonal Agios Ioannis környéke. Először teljesen véletlenül kanyarogtunk el errefelé, mivel a Milonas szurdokot, és a benne megbúvó vízesést kerestük - csak mint utóbb kiderült, nem éppen a legjobb helyen. Az elérhető, igen szűkszavú angol nyelvű források az általunk keresett vízesésről azt írták, hogy a település közeléből indul az ide vezető ösvény - de sehol semmi jele nem volt a szurdokba vezető útnak. Megkérdeztünk egy helybelit, akinek útbaigazítása a jó szándék ellenére sem volt a legpontosabb, így aznapra feladtuk a keresgélést. Ellenben egy percig sem bántuk meg az 1-2 órás kitérőt, mivel a hegyek oldalába vágott, néhol kissé szerpentines út a szemnek is kellemes, és zöldellő, mediterrán tűlevelűekkel tűzdelt tájon keresztül vezet. A szurdok egyes részei ugyan láthatóak az útról, de a vízesés bizony jól elbújt. Maga a falucska, Agios Ioannis a hegyoldalra épült, kiváló kilátással a Líbiai-tengerre és a környező hegyekre. 

 

Agios Ioannis

 


Néhány nappal később, a déli főúton közlekedve érdekes dolog történt: teljesen véletlenül (ráadásul éjszaka) fedeztük fel, hogy az egyik jelentéktelen leágazásánál, a hirdetőtáblák között elbújva ott árválkodik egy sötét kis tábla: "---> To Waterfall". Mondanom sem kell, elmosolyodtunk =)

Aki netán hozzánk hasonlóan szintén arra vetemedne, hogy Dél-Krétán kalandozva megkeresi a vízesést, annak megspórolok egy kis időt: Koutsunari és Ferma között kb. félúton, a legnagyobb kanyar belsejében nyissa tágra a szemét.

Aznap ugyan már nem, de valamikor később nem voltunk restek, és lekanyarodtunk a rossz minőségű, csak a kezdeti szakaszon betonozott, kisebb-nagyobb kövekkel borított útra. Néhány kilométer megtétele után inkább félreálltam az autóval, mivel nem volt kedvem egy esetleges defekthez asszisztálni, jobb a békesség alapon. Nem volt rossz döntés, mivel innen már alig pár száz métert kellett csak sétálnunk, és egy nagyobbacska tábla jelezte a lejáratot. A kitaposott ösvény egyenesen az erdőbe vezet: időnként piros nyilak, és a hátralévő távolságot jelző kiírások mutatják, hogy jó úton jársz.

 

Milonas vízesés, ösvény

 

Milonas vízesés, ösvény

 

Utóbbi jelzéseket azonban finoman szólva bő ráhagyással mérhették, mivel 50 méter megtételét néha 200-nak érzed. :) A hegyoldalon futkározó ösvényt egy idő után felváltja vízelvezető csövekben való mászkálás, majd az egyik szikla után befordulsz egy magas fákkal és kövekkel körülvett, árnyas helyre. Fáradozásod siker koronázza: megérkeztél a vízeséshez!

A Milonas vízesés élőben valóban impresszív, a látható része kb. 15-20 méteres lehet. A víz nyárutó lévén éppen csak csörgedezett lefelé, mindenesetre teljesen kiszáradva ekkor sem volt. Tavasszal, vagy kora nyáron frenetikus látvány lehet az itt lezúduló víztömeg, amely a vízesés alatt tavat képez. Ilyenkor akár úszkálni is lehet benne, mi csak a lábunkat tudtuk megmártóztatni. 

 

Milonas vízesés

 

Ne képzeld, hogy ilyen rövidke bemelegítés után vége szakad a leírásnak:

 

 

kattints ide a folytatásért, a krétai útleírás második oldaláért!
(click here for next page)

 

 

©2008-2016 viizo | viizo.trance@gmail.com | Minden Jog Fenntartva.

 

Szállássegéd - apartmanok, studiók

Meglehetősen sok kérdés érkezik e-mailben, hogy hol célszerű megszállni egy-egy nyaralóhelyen, mik szólnak egy-egy szálláshely mellett vagy akár ellen. Néhány mondatos gyorstalpalók, szigorúan szálláshelyek szempontjából.

Kefalonia
Lefkada
Santorini
Thassos
Nyugat-Kréta
Kelet-Kréta

Társoldalak

Kréta sziget, Görögország
Kefalónia strandok, látnivalók
Karpathos, Görögország
Lefkada, Görögország
Parga, Görögország
Az itt található kép- és szövegtartalom a szerző tulajdona. Saját utazási céljaidra bármikor tetszőlegesen felhasználhatod, kinyomtathatod, közösségi oldalakon az útleírások linkjét szabadon megoszthatod - hiszen az írás Neked készült. ;-)

Azonban az útleírásból szöveget kimásolni, plagizálni, saját írásként feltünteni, a szöveggel, képekkel engedély nélkül reklámozni, a képekről a vízjelet eltávolítani írásbeli engedély nélkül nem megengedett.  Egyéb weboldalakon, nyomtatott sajtóban történő szöveg- és képfelhasználáshoz, közléshez a szerző feltétlen írásbeli hozzájárulása szükséges.